A rómaiak az újrahasznosítás korai úttörői voltak

Az érmék újrahasznosítása lényegesen olcsóbb volt, mint az ezüstérc kitermelése.

Az ezüst ércekből történő kitermelése és a pénzverdékben történő finomítás nagy mennyiségű ólomszennyezést eredményez. Az ókorban ez a szennyezés a légkörbe került, és az Atlanti-óceánon át sodródott, „szennyezési ujjlenyomatot” hagyva a grönlandi jégen – írja a HeritageDaily.

Az Archaeological and Anthropological Sciences című folyóiratban közzétett tanulmány rávilágít arra, hogy a Római Köztársaság vége felé jelentősen csökkent az ólomszennyezés mértéke a jégben, annak ellenére, hogy az érmék gyártása folytatódott.

Ennek valószínű oka a Kr. e. első és második században zajló konfliktusos időszak volt, amikor Róma hozzáférése az ibériai és dél-francia ezüstbányákhoz megszakadt.

A dénárok (a rómaiak ezüstpénze) szándékos rézzel való leértékelését gyakran az ezüsttermelés megszakadása jeleként tartják számon. Az ezüstérmék finomságának enyhe csökkenése ellenére (különösen a Kr. e. első században a társadalmi és polgárháborúk idején) ez azonban nem ad elégséges magyarázatot az ólomszennyezés csökkenésére.

Dr. Jonathan Wood és Dr. Matthew Ponting, a Liverpooli Egyetem kutatói ezt a jelenséget a rómaiak azon gyakorlatának tulajdonítják, hogy az ezüstöt, amelyet gyakran a konfliktusok utáni ibériai és dél-franciaországi fosztogatások során szereztek meg érmegyártás céljából, újrahasznosították.

A kutatók szerint: „Kr. e. 120 körül olyan érmecsoportok kezdtek megjelenni, amelyekben nagyon alacsony a nemesfémtartalom. Úgy tűnik, hogy az ezüst, amelyet ezekhez az érmékhez használtak, szintén a Kr. e. első század első felében az érmék ezüstkészletének részévé vált. Ezután, Kr. e. 49-ben, úgy tűnik, hogy a magas aranytartalmú ezüst újabb változata kerül forgalomba. Tekintettel arra, hogy Julius Caesar Kr. e. 49-ben tért vissza Rómába a gallok elleni harcokból, a kutatók azt javasolják, hogy ezt a forgalomba kerülő új ezüstöt Caesar serege zsákmányolta.” 

Dr. Jonathan Wood elmondta: „Az ezüst leértékelése az ezüstkészlet ingadozásának egyik módja volt. A meglévő ezüst beolvasztása – akár a saját, akár más ezüstjének – egy másik módszer volt. A rómaiak számára az érmék újrahasznosítása lényegesen olcsóbb volt, mint az új ezüst kitermelése, ami a pénzügyeik és a környezet szempontjából is előnyös volt.”